Ahoy Jónépek!
Üdvözletem minden kedves tudatosan és véletlenségből erre tévedőnek!


(Aki esetleg eddig lemaradt, annak kötelező kattintás IDE, és így már egykettőre tudni fogja mi merre hány méter.)



Csudarég nem találkoztunk! És igen, persze, természetesen tudom, hogy csakis az én saram ez az átmeneti, kisebb-nagyobb kimaradás, szünet. Ki aminek nevezi. De basszus, micsoda nyár volt! Végül utolértek engem is a programok, a kikapcsolódások, nyugi, pihenés és a bulik fantasztikus InterCity-jének egyvelege. Volt itt legénybúcsú, Bro esküvő, tetoválások, Balaton minden mennyiségben, koncertek, utazások, találkozások, új élmények, emberek, kajálások és kihívások, valamint tonnányi, de tényleg tonnányi pénzköltés... Persze ezért szívom is a fogam, de így, hogy visszagondolok, egyértelműen megérte minden, és nincs okom mérgelődni, valamint panaszkodni. Persze ettől még lehetett volna időm ide is, erre is, nincs kibúvó, és szerettem volna legalább egy posztot írni, hogy augusztus se maradjon árván ilyen téren, de csak nem akart összejönni. Nem sikerült, pedig néhányszor már nagyon közel voltam hozzá :D A realitás jéghideg nevetésének és rám rivallásának hatására kénytelen voltam nyűgösen visszarázódtam a munkába (ami tetemes mennyiségben omlott rám mostanában), a fáradtságba, az alváshiányba, és minden olyan szarságba, amit valamennyire sikerült elfelejtenem a nyaralásom, társaságaim hatására. Ezúton is köszönöm mindenkinek a... öööö.... mindent :)
(Pakolok majd fel néhány képet szerintem a poszt aljára amolyan montázsként)

No de! Itt vagyok! Pötyögöm a sorokat, belecsapok a lecsóba és folytatom töretlen rendületlenséggel (nope) a blogjátékot. Mivel van egy kis, csipetnyi bűntudatom, valamint nagyon el vagyok ezzel maradva, úgy döntöttem, ma egy kicsit "csalni" fogok és több kérdésre is válaszolni fogok több posztban, hogy megpróbáljam beérni magam. Igazából ez nem akkora cheat, hiszen már jóval messzebb járhatnék, (gyakorlatilag simán ki is végezhettem volna ennyi hónap alatt az egészet) így most turbo fokozatra kapcsolva ledarálom az elkövetkezendő... nem is tudom... 4-5 kérdést. Mert én már csak ilyen rosszfiú vagyok.

- Valaki, aki pokollá tette az életedet vagy pocsékul viselkedett veled -


Hát öhm... Igazából csak ugyan úgy tudnék erre felelni, mint az előző kérdésnél, még pediglen, hogy mindig is voltak, és mindig is lesznek. Ez amolyan keserű szájízes, trollkodós, kötelező körös dolog az élettől. Hozzád vág jó párszor ilyen szituációkat és emberkéket, te pedig megpróbálsz mindezeken felülkerekedni, megtalálni a belső békédet, és továbblépni, vagy szimplán kihúzni az illető emésztőrendszerét a száján.
Viccet félretéve, lekopoghatom, hogy ilyen téren szolidan meg vagyok áldva, nemigen hemzsegtek ork hordaként körülöttem ezek a tényezők. Nem nagyon tudok pontosan megjelölni senkit sem már (kivételek természetesen vannak, lásd: korábbi posztok), vagy felidézni komolyabb szituációkat, pontosan azért, mert már továbbléptem. És ez így van jól. Az élet halad tovább, a seb begyógyul, pusztán emlékeztető heg maradhat, amitől remélhetőleg erősebb, tapasztaltabb és óvatosabb leszel. Vagy nem :) Aki makacs mód toxikus marad az életedben, azt a legcélravezetőbb és egészségesebb kizárni onnan, persze ha erre van opció. Sajnos akadhatnak olyan élethelyzetek, amikor nincs.

Én mindenképp úgy vélekedek, hogy nem is igazán ez a fontos. Mármint, hogy mi történik veled ilyen téren. Sokkal inkább, hogy te ne legyél ilyen egyén más életében, és ne okozz neki kellemetlen pillanatokat, fájdalmat, valamint maradandó sebeket. Peace!

Osztani, másolni, kedvet kapni ér!
Maradok mindenkinek tisztelettel: Đelor!
(És még nem köszönök el, hiszen robogok tovább ;) )

Amint pedig ígértem, néhány pictures az elmúlt időszakom margójára: