Ismeretlen férfi zavartan integet a háttérben

*első lépések egy hosszú út kapujában

Nos...
öhm...
.
.
.
*Sóhajt*...
Essünk túl a formaiságokon...
(Ha egy jó nagyot ugranék előre, akkor sem tudnám kikerülni ezen eternális csapdát)


Leszögezném már így a legelején, elöljáróban, hogy sosem "szerettem" a bemutatkozó posztokat és irományokat sem olvasni, sem pedig megalkotni, mivel egyrészt bizonyos idők távlatából tudatosan rákeresve, vagy random rátalálva és visszaolvasva egyaránt felérhet egy időzített facepalmos mazochista harakirivel, és kínosan megmosolyogtató múltidéző morzsákkal, másrészt pedig nem tulajdonítok számukra akkora hasznot és értelmet, mint amekkorával eredeti koncepció szerint rendelkezniük kéne. Végtére is... mint ahogy a nevéből is ki lehet következtetni, be kéne, hogy mutasson valakit, vagy valamit, és kedvcsináló előételként kéne lengedeznie a szélben, egy méretes horogra akasztva, melyet csak másodperceknek beillő évek választanak el attól, hogy a víztömegbe csobbanva az olvasni vágyó halak ráharapjanak, és megízlelhessék esszenciáját. Még én magam sem tudom, hogy finom lehetek-e. Ezt az idő kondérjában rotyogva fogom csak a nagyvilág és önnön létem tudtára adni. Mint ahogy a sebtében és zsebből előkotort klisés szavakból összetákolt cím is utal rá: hosszú út áll előttem és összességében előttünk is (ezt így eleve nagyon mókás kinyilatkoztatni, hisz momentán fogalmam sem lehet, lesznek-e olvasóim egyáltalán, de hát fő az optimizmus :) ) és ezzel egyetemben mögöttem is, melyet szép apránként szeretnék majd kipréselni-kiírni magamból, hogy a hátam mögött fellelhető macskakövekre bárki ráléphessen, és kitörhesse rajtuk a bokáját. Jövőbelátó képtelen képességeimnek hála pedig már most tudom, hogy akárcsak az élet, úgy a blogolás sem lesz zökkenőmentes. Mindenki hozzon magával esernyőt, ez nagyon fontos! 

*sóhajt*
Elöljáróban ennyi szerintem bőven elég lesz... Vagy mégsem... Francokat! Úgy néz ki legközelebb mégiscsak készítenem kell egy udvariasabb és formaibb bemutatkozást, hogy az eme poszttal rekordsebességgel lerombolt első benyomásomat tiszta alapokra építhessem újjá.

Addig is, ne felejtsétek el:  #1Az a baj az emberekkel, hogy többségében a történelmet csak tanulták, nem pedig tanultak belőle...
 (még jövök!)