Üdvözletem minden kedves tudatosan és véletlenségből erre tévedőnek!



(Aki esetleg lemaradt, annak kötelező kattintás IDE, és így már egykettőre tudni fogja mi merre hány méter.)

Ezzel a kérdéssel kicsit könnyebb dolgom van, mint a negatív testvérével, mivel úgy érzem korlátozottabb a felsorolandó pozitív tulajdonságok lajstroma. Ez persze nem azt jelenti, hogy alábecsülném, lekicsinyelném magam, szimplán csak olyan beállítottságú egyén vagyok, aki nem szeret túlzottan kérkedni az erősségeivel, és mindig azt érzi, amikor valami jót kell magáról mesélnie, hogy egoistának, nagyképűnek fog tűnni a mondandója még akkor is, ha az szín tisztán igaz. Azt azonban még elöljáróban leszögezem, hogy nem szeretem önmagamat. Hogy ez miért van így? Az majd a későbbiekben boncolgatva lesz. Vicces amúgy, hogy egy ilyen borús dologgal nyitom ezt a kérdést, noha ennek az előzőben lett volna a helye, de hát ez van :)

Félre értés ne essék, teljes mértékben tisztában vagyok a pozitívumaimmal is, és jó néhányra nagyon büszke is vagyok, mivel a mai világban ritkák, ahogy azt megfigyelhettem a közvetlen környezetemben levőkön, vagy épp messzebb is. Sok olyan értéket képviselek (még ha erről nem is tudnék, vagy akarnék könyvet írni, mint a rosszakról), amiktől úgy vélem sosem lenne szabad megválnom, vagy eldobnom őket magamtól, hogy más ember lehessek, esetlegesen kompatibilisebb a mai rothadó, érzéketlen és elbutuló társadalommal. Pont ezek emelnek ki a sár és vértenger mocsaras béklyóiból, de csak annyira, hogy lélegezni tudjak. Na de, ideje ezt konkrétumokban is prezentálnom, így igyekszem egy kicsit többet összeszedni az előző kérdéshez képest, hogy azért mégiscsak a jó legyen többségben, és ne érhesse szó a ház elejét :)

*Szeretem, hogy makacs és kitartó egyéniség vagyok, aki nagyon ritka esetekben adja csak fel. (persze csak akkor, ha a lustasága láncra verve gubbaszt az óljában, és békésen szunyókál)

*Szeretem a világnézetemet, hogy nyitott szemmel járok, megfigyelek, elemzek.

*Szeretem, hogy kimeríthetetlen a fantáziám, és a gondolataim egy több sávos autópályának felelnek meg, valamint az intelligenciámat. Na ez egy kicsit meredeken hangzott, de tényleg. Örülök, hogy éles eszűbb vagyok, mint az átlag, még ha néha ez átok is. Így jobb a rálátásom a dolgokra, problémákra, magára az életre, és így jobban ki tudom szűrni az idiótákat, barmokat, ostoba emberi lényeket.

*Szeretem a precizitásom, és néha a maximalizmusomat, amik segítenek rendet varázsolni a káoszból, vagy épp átlátni azt.

*Amikor álarcok nélkül önmagam lehetek, és nem kell ridegnek-hidegnek tűnnöm, szeretem, ha jószívű, segítőkész lehetek másokkal, mert ilyenkor úgy érzem van értelme a létezésemnek.


Elég is lesz ennyi :) Már így is kicsit feszengek, hogy ennyi jó dolgot kellett lekörmölnöm.
Osztani, másolni, kedvet kapni ér!
Maradok mindenkinek tisztelettel: Đelor!
Sziasztok!