Üdvözletem minden kedves tudatosan és véletlenségből erre tévedőnek!


Elérkeztünk bemutatkozó rovatunk záróakkordjához, mely szám szerint a blog harmadik (ami amúgy negyedik, de a legelsőt inkább ne számoljuk...) posztja, és mindezek után belecsaphatunk az igazi lecsóba különféle tematikájú stuffokkal végre. Persze ettől függetlenül nem fogom gyorsan lefirkantani és sebtében elkapkodva kiadni a kezeim közül ezen irományt, csak hogy mihamarabb végezhessek vele (amit amúgy a cím is sugallna), de azért már izgatottan várom az elkövetkezendőket :)

Továbbra is ugyanazt tudom nyilatkozni mindazok előtt, hogy belemerülnék a dolgokba, mint a Sorsszerű bemutatkozásnál, és valamelyest kötelező jelleggel úgy érzem muszáj is, szóóóval :

Aki esetleg elfelejtette, újdonsült olvasó, vagy nem lenne tisztában/képben, hogy miről is volt eddig szó, az (erősen javasolt) két opció közül választhat:

A: legörget egy elhanyagolható másodpercnyi egységet.
B: IDE kattint az első, és IDE  a második részért.

Ez a linkrendszer a mai naptól be lesz szúrva a másik kettő poszthoz is, hogy egységesítve legyenek, és könnyebben hozzá lehessen férni a folytatásokhoz bármelyik résznél is legyen a kedves olvasó. Bizony felmerülhet a kérdés sokakban, és azt hiszem ezt még nem válaszoltam meg úgy igazán eddig, vagy nem teljesen tiszta, hogy miért is fontos ez? Miért fordítok három irományt is a bemutatkozásomnak, és fektetek bele viszonylagosan sok(nak) tűnő energiát? Az természetesen egy dolog, hogy:

"azt lenne hivatott prezentálni, hogy ki is lennék jómagam (nagy vonalakban), valamint mi is ennek a blognak a célja, miért indítottam és mik várhatóak ide hányva az elkövetkezendőekben. "

és ez elég magyarázatnak is tűnhet elsőre, de ez csak a jéghegy csúcsát képezi. Ezen írások olyan alapkövei is lesznek a blognak, amiknek az ismerete nélkül számos későbbi elem, és az abból felépített-tákolt vár könnyedén összedőlhetne a nagy zavarodottságban. Hogy mire is gondolok ezalatt pontosan? Olyan főbb és fontos információkat osztok meg itt magamról, illetve a szemléletvilágomról, amik közül egynéhány nem lesz bővebben boncolgatva, megismételve és kifejtve a jövőben, hanem célirányos tudatossággal lesz továbbvíve és emelve más posztoknál bármiféle hátranézés és tutorial nélkül. Úgy fogom venni, hogy mindenki tud mindent, amit kell, és nem fogok szájbarágósan mindig visszakacsingatni, valamint emlékeztetni mindenkit mindenre, hogy mi miért és hogyan történt-történik. Példának okáért amikor esetleg sorsszerűségről vagy a vallási nézetemről (ez még spoiler) fogok morzsákat szórni 1-2 posztban csak úgy egy laza csuklómozdulattal, akkor a nagyérdemű egyből tud asszociálni a bemutatkozásoknál leírtakra ezekkel kapcsolatban, és nem kell sakkozgatnia (persze sok olyan dolog lesz, amit ki lehet intuíció alapján találni), hogy akkor a blogger most hányadán is áll a dolgoknak, és vajh miért is így és ezt írhatta ezzel kapcsolatban? Éppen ezért nagyon erősen ajánlott, és sarkalatos, hogy ebben a három installációban felsoroltak bevésődhessenek az olvasók szürkeállományába, hogy a jövőben gördülékenyen mehessenek a dolgok, és ne legyen nagy konfúzió. Ennek érdekében én is igyekszem majd minden tőlem telhetőt megtenni, és úgy elhelyezni a platformon ezt a 3 irományt, hogy könnyedén, elsőre is hozzáférhető lehessen majd az újoncok számára is, és lehetőség szerint ezzel tudják kezdeni az aktív részvételt-olvasást a felzárkózásuk előtt. Ezen ismertető végén  össze is lesz söpörve pontokba szedve dióhéjban minden, csak hogy legyen egy ilyen is.

-Ám a forró kását kerülgessük még egy picit, jöjjön egy csöpp aktuál-     


Bizonyára feltűnhetett annak a maréknyi embernek, akik olvasnak, hogy nem voltam-vagyok valami aktív blog-karbantartó mostanság, és persze a közelebbi ismerőseim ezt tudják is nagyon jól :D Nos mindenkit megnyugtatok, ez az életem számos területén ugyanúgy fennáll :D Krónikus idő és alváshiányban szenvedek, aminek károsan serkentő hatásai közé tartozik többek között a munkahelyi órák száma, és az ottani testet-lelket felmorzsoló tényezők, a tény, hogy jelenleg (fú, ezt vajon hány évig is fogom így, ilyen formában leírni XD) egyedül élek, és vezetek háztartást, ami amúgy elsőre nem tűnhet veszélyesen vészesnek, de ha folyton kimerült, fáradékony vagy, akkor nagyon alattomos, csalóka dolog ez. Ettől független igyekszem helytállni, és állni a sarat, ami néha még sikerül is, főleg, ha van motivációm. És persze az is eléggé megnehezíti számomra önnön életemet, hogy hajlamos vagyok a depresszív stádiumokra, levertségre, letargiára, semmitérő és senkinek sem kellőség érzetére, valamint túl sokat próbálok egyszerre markolni, így túl keveset fogok. Persze ez várható volt, és tudtam is, hogy ki fog fogni rajtam mindaz, amit szeretnék és beterveztem idén. Olyannyira próbálom görcsösen egyben tartani a szociális és magánéletemet, hogy az már eleve ettől a szorítástól is kezd repedezni. Ördögi tréfa ez. Minél inkább próbál az ember több irányban, helyen is fejlődni, helytállni, tanulni, boldogulni, belemélyedni, kikapcsolódni, dolgozni, érdeklődni stb-stb-stb... annál inkább nem fog sikerülni egyik sem. Ezt egyre inkább a saját káromon kezdem belátni és megtanulni. Kicsit lazítani kéne a gyeplőmön, mert az, hogy ezer fele, kismillió dologban igyekszem a saját maximalista normáimnak megfelelni és időhatáraim között tartani magam, az csak megmérgez engem, illetve megmérgezem vele saját magamat. Persze mondhatnám, hogy csak szimplán nem vagyok elég rátermett, elég erős, de ez nem fedné teljesen a valóságot. Az erős embereknek is vannak korlátaik. Mindenki számára vannak olyan pillanatok, amikor a súlyok, amiket a hátára pakol, már nem engedik őt egyről a kettőre jutni, és nem mindig megoldás az a szemlélet, hogy hát akkor legyél még kitartóbb, még szívósabb, még baszóbb vadállat.

Vannak neked szárnyaid? Nekem vannak, határtalan, fenséges tollak. Szeszélyes, ördögi csökevények, mik képesek a világ végére, és még azon is túl, a végtelenbe repíteni, olykor pedig olyannyira a földhöz láncolni, hogy az már fáj. Egyszerre tündöklően fényes, csillogó pompa, mely az angyalokat is megszégyeníti, máskor denevérekéhez hasonló éjjeli veszedelem. Momentán úgy érzem magam, akár Ikarosz, ki túlságosan magasra próbált merészkedni, és végül a mélybe zuhant ennek zsoldjaként, hogy a habokban lelje halálát. Az én szárnyaim is olvadnak és égnek... Sokkal gyorsabban, mint ahogy gyógyítani tudnám a tollaim. Mégsem foglalkozom velük... Ugyanúgy az égbe, az űrbe, a csillagok közé, a láthatatlan misztikum felé vágyom, és nyöszörögve, verejtékezve verdesek elcsigázva, mégis elszánt, dacos tűzzel zöld szemeimben.

Na de erről ennyit. Ezt most csak ilyen kis helyzetjelentésnek szántam, és nem olyan súlyos a dolog amúgy, mint ahogy kinéz. Sokkal nagyobb és nehezebb problémákkal is megbirkóztam már az életem során. Ez sem lesz kivétel. :) Még így, egyedül sem. Kezdjük is el a hosszúra nyúlt bevezető és kacskaringók után az önismereti sihuhunk néhány megmaradt állomáshelyének feltérképezését, hogy aztán bedöcöghessünk a vágányzárhoz:


*Nos, mivel fentebb már elhúztam a mézesmadzagot előtte, nem is nyithatnám a sort mással, mint magával a vallási nézetemmel, mely nem mást, mint... *dobpergés*...
.
.
.
.
(És igen, tisztában vagyok vele, hogy ez elég komoly, megosztó téma a politika mellett a mai világban is éppúgy, mint annak előtte, mégsem nagyon érdekel mások véleménye ezzel kapcsolatban, vagy hogy kinek mennyire sérti a lelki világát a dolog. Deal with it.)
.
.
.
Agnosztikus nézeteket vallok. Aki esetleg nem tudja, hogy ez mit takar, az kattintson rá. Átmenet a hívő és az ateista között, ha nagy vonalakban be kéne kategorizálnom. Nos igen, ez nem igazán keresztény, hindu, muszlim, zsidó, szcientológus, jehova, mágus, mikulás és társaihoz kötődik, de az évek során erre a konklúzióra jutottam, és maradok is ebben a ligában. Nem hiszem, hogy bárki meg tudna engem ingatni ebben olyan szinten, hogy állást foglaljak a későbbiekben valahol másutt. Nem nagyon szeretem a vallási fanaticizmust, sőt, egyenesen rühellem, és a szememben mindazon egyének, akik túlontúl komolyan veszik mindezt, igyekezvén ráerőszakolni a másikra a hitüket, igen alacsony megítélési skálán mozognak a szememben. Maradjunk az élni, és élni hagyni elvénél. Én sem protestálok az agnosztikával senkinek úgy, akár egy vaddisznó, nem is nagyon próbálok senkit áttéríteni rá, de ettől függetlenül ha olyan van, mindig el szoktam mondani társaságokban, hogy én ebben hiszek, és finoman, hogy miért nem hiszek az ő isteneikben, nézeteikben. Akár érvekkel is, ha lehurrognak, de nem azért, hogy összetörjem a világukat, hanem csak hogy megértsenek engem, és tovább tudjunk ezen kultúrált emberek módjára lendülni. Igazából i don't give a fuck, hogy ki miben hisz, mindaddig, amíg egészségesen teszi, és én ugyanezt elvárom a másiktól is. Ehhez a sztorihoz amolyan fun factként hozzátartozik az is, hogy "pogány" vagyok, nem lettem annak idején megkeresztelve, és köszönöm szépen, jól érzem így is magam, semmivel sem lettem szegényebb. És amúgy igen, mindezek függvényében is tisztában vagyok más vallások alaptanaival, valamint a történeteikkel, a hittel magával, mint tevékenység és filozófiai háttér pedig az ég adta világon hála Istennek... :D semmi bajom nincs. Mi több, szükség is van hitre a mai világban. Szükség van arra, hogy valakinek legyen hite valamiben-valakiben. Én is hiszek. De többnyire csak magamban. A felszíni karcolgatást későbbi posztoknál felválthatja pár mélységekbe menőbb értekezés is, de csak finoman, hogy senkinek se fájjon tőle.


*Kicsit lazább téma jön ezután: Nagyon szeretem a gasztronómiát. Nem csak amiatt, hogy rá vagyok kényszerülve, már fiatalabb korom óta is, na meg gondolom azért, mert nők között nőttem fel, akiktől ellestem ezt-azt, szeretek főzni, és egyúttal fejleszteni a szakácstudományomat, valamint eszközeimet. Mondhatni, hogy a konyha az egyik játszóterem :) Ezt nem tekintem férfi-gyengeségnek, vagy olyasminek, ami a nők reszortja kéne, hogy csak legyen. A világ legjobb szakácsai többségében mind férfiak, és ez nem véletlen. Persze a hölgyek sem bújhatnak el, de a háziasszonyság és maga a szakma teljesen más. Persze ezzel biztos, hogy nem mindenki ért egyet, legyen az mindkét nemből való, valamint biztos vagyok abban is, hogy sokan most hümmögve bólintottak egy határozottat minderre. Nem vallom magam jó szakácsnak, de rossznak sem. Tudom, mik a gyengeségeim és erősségeim benne, valamint, hogy van bőven hova fejlődnöm, de épp emiatt is olyan izgalmas és érdekes számomra mindez, valamint mivel szinte határtalan lehetőség és fantázia lakozik mindebben, csakúgy mint az írásnál. És ezt csak tetézi a tény, hogy ínyenc vagyok, aki imád új dolgokat és ízeket próbálni-kóstolni. Persze van, amihez semmi pénzért sem nyúlnék :) De az alap nyitottság az megvan úgy vélem. Ez egy olyan téma, amiről a változatosság kedvéért nem hiszem, hogy a jövőben több poszt születne, de ha mégis, annak köze lesz majd japánhoz (*sejtelmesen kacsint*).


*Mivel most így hirtelen nem jut eszembe több dolog, ezzel az utolsó gondolatcsokorral zárom a listámat mindaddig, amíg esetleg még befurakodik a fejembe egy isteni szikra (most amúgy ezzel jó így viccelődni), vagy egy fénylő energiatakarékos izzó, és később orvul pótlom azt ezen posztban.
Nos, öhm... Hogy is kezdjem, mondjam, írjam... Az első bemutatkozó szövegnél nagyjából leírtam, hogy nem vagyok az átlag férfikép mintapéldája, de ezt most kicsit még tetézem. Gyorsan el is hadarom vidoran: abszolút nem érdekel és van, hogy egyenesen untat minden alapkőnek számító férfitéma, mint például az autók-motorok, autószerelés, mechanikai-barkácsdolgok, sportok nagy része, ebbe beletartozandóan a foci (ez alól az EB-WB kivételt szokott képezni), testépítés, ál-macsóság dolgok, verekedés, alkohollal és bebaszással kapcsolatos dolgok, és még biztos van pár hasonló. Nos igen. Sokat nem fogom ezt magyarázni, vagy mentegetni magam, mert nem érdemes, és tök felesleges is. Most okkal höröghetne-moroghatna az átlag, hogy "Höh... ez nem is férfi... de gáz... biztos kisgyerek... mekkora egy nyomorék köcsög..." és még hasonló, de ez abszolút nem tud érdekelni. Lepereg. Már rég túlléptem, azon, hogy érdekeljenek a random emberek véleményei, akik még csak nem is fontosak számomra. Aki viszont fontos, az meg tudja ki és milyen vagyok, és elfogad minden hibámmal erényemmel együtt, így annak meg nem kell magyarázkodnom, vagy magyaráznom, hogy miért is ne hagyjam ott a picsába, amiért hegyi troll szinten ontja a szájából a szart. Nem szégyen kilógni a sorból, ezt sose felejtse el senki, sőt, a mai világban néha jobb is. Persze csak akkor, ha egészségesen lógsz ki.

Fuckyeah!


Be is értünk ezzel a végállomásra :)
Akkor ahogy ígértem, még egyszer szedjük össze, kivel is van dolgotok, vagy kivel nem szeretnétek ezek után, hogy dolgotok legyen:

*Jelenleg huszonhatodik életévét taposó egyedülálló hímnemű, Đelor névre hallgató egyén.
*Kicsit különc, aki kilóg a sorból, és többségében nem érdeklik az átlagos férfidolgok.
*Nagy mozgóképrajongó.
*Imádja a zenét, főleg a rockot és a metált, valamint a klasszikust is.
*Mindene az írás, legyen az vers, novella, könyv, stb.
*Iparos toll és ceruzaforgató.
*Hobbikocka, aki már óvodás kora óta benne van az iparban a családnak hála.
*Szereti a gasztronómiát és kuktáskodni a konyhában.
*Néha már beteges szinten gyűjtögető embertípus.
*Tetoválómániás.
*Egy agnosztikus sorshívő.

Na ez ugye, hogy ugye milyen aprócska helyen is összefoglalható? :D Én nem tudtam, de most így szembesülve vele elég mókás. A közeljövőben igyekszem aktívabban jelentkezni, valamint rátérek néhány blogjátékra is, amik közül van, ami napi szinten is fog menni, ha minden jól megy.

Mára ennyi, maradok mindenkinek tisztelettel: Đelor!
Sziasztok!

"Ne felejtsétek" rovatunk #3: "Time you enjoy wasting is not wasted time."