Üdvözletem minden kedves tudatosan és véletlenségből erre tévedőnek!

Nos, ahogy azt korábban "ígértem", előrukkolok egy amolyan kicsit sablonos, ám néhol elszórtan különc, baromi hosszú bevezetővel, mely azt lenne hivatott prezentálni, hogy ki is lennék jómagam (nagy vonalakban), valamint mi is ennek a blognak a célja, miért indítottam és mik várhatóak ide hányva az elkövetkezendőekben. A blog sablonja még igencsak kezdetleges, ha lesz időm, türelmem és kiűzöm magamból a lustaságot, akkor kreálok egy személyre szabottabbat, egy olyat, amivel én is, és majd ti is meg lehettek elégedve, de addig is marad ez a fapados krumplileves.

UPDATE: Időutazásomnak hála betudom nektek linkelni EZT, és EZT! is :)

Anonimitásomat valamelyest megtartva, nevezzetek csak szimplán Đelor-nak, s a későbbiekben is ez a név fog díszelegni minden zegzugában a blognak. Hogy ez a "becenév" mit is takar, valamint akar jelenteni, azt egyelőre lepje be a jótékony rejtélyesség fátyla. Jelen sorok írásakor a huszonhatodik férfiúi életévemet taposom, melybe belegondolni is szörnyű. Na nem azért, mert sokallnám, vagy kevesellném, szimplán megannyi dolog történt velem az utóbbi durván tíz évben, s azóta, hogy a korábbi középiskolás szárnypróbálgató blogom megszűnt (törlődött, amikor fűbe harapott a szolgálgató). Nagy volt a csend, és kihagyás, de végül ismételten rászántam magam, hogy elindítsak egyet, immáron kicsit felnőttebben, komolyabban, több mesélni valóval és folytonosan változó-sodródó világszemlélettel és lelkivilággal megspékelve. De mégis miért? Mi vitt rá erre az elhatározásra? Túl sok a kérdés, még saját magam számára is.

Tudnotok kell rólam, hogy nagyon szeretek írni, sőt, ez egy kicsit vérszegény megfogalmazása mindannak, amit jelent számomra ez a tevékenység. Erősítsünk rajta: az életem egy meghatározó, lüktető szegmense az írás. Na, ez már jobban hangzik. Olyan 15-16 éves koromban kezdődhetett pályafutásom, és talált halántékon az őrület és szenvedély nyílvesszője iránta. Jelenleg közel 100 ilyen-olyan minőségű és változó stílusú vers, egy maréknyi novella, és egy jelenleg is folyamatban levő, lassan készülgető dark fantasy könyv kerül-került ki kezeim közül. Ezek többnyire vagy az asztalfióknak, vagy csak szűk körnek lettek bemutatva, azon belül is specifikusan a közelebbi ismerőseimnek, barátaimnak, szerelmeimnek és családtagjaimnak. Ezen egyelőre nem kívánok változtatni. A későbbiekben lesz több poszt is szentelve ebben a témakörben, most viszont tovább haladok.

Hogy mi is várható tőlem a jövőt tekintve? Hogy ezt megválaszolhassam, mesélnem kell számtalan évet felölelő, mai napig is töretlen és a lemorzsolódás csepp jelét sem mutató kedvteléseimről, hobbijaimról, gyűjtögetéseimről és különböző berkekben való stílus és műfajbeli orientáltságaimról. De mindezek előtt le kell szögeznem számotokra, hogy a hétköznapi értelemben vett, számomra unalmas és sablonos tankönyvi férfimodell olyan messze áll tőlem, akár Makó Jeruzsálemtől. Nem mondanám azt, hogy megvetem mindazt a mára már görcsös, dogmaszerű skandálást, hogy milyennek kell lennie egy társadalmi szerepét "tökéletesen" ellátó férfinak a 21. században, és miket kell tennie és szeretnie, ha nem akar kilógni a sorból... de... Én abszolút nem értek ezzel egyet, és valamelyest el is ítélem ezt a tompított radikális gondolkodásmódot. Én én vagyok, még ha kicsit különc is és magának való. Persze nincs feltűnési viszketegségem és magamutogató hajlamaim, szimplán ismerem magam annyira, hogy tudjam a társadalomban betöltött szerepem és helyem. Így tudom, hogy mindaz, amit én képviselek és formálta a szemléletmódom, lelki világom és az életem szerves része lett az évek alatt, azt ez a háborgó tenger egy szűk, kisebbségi réteg partjaira sodorta. De tudjátok mit? Kit érdekel? Örülök, hogy a sorsom ezt szánta számomra, hisz számtalan embert megismerhettem az eddig rébuszokban elbeszélt dolgaimnak hála. A későbbiekben a férfiak szerepköreiről is lesznek posztok, mivel igencsak érdekes témának tartom. 

Na és most, hogy elijesztettem egy csomó potenciális olvasót, valamint beijesztettem őket, egy laza dobpergést követően le is írom, milyen építőkockákból épülök fel:

*Mindenem a zene! (na, durr, egy közhely, kinek nem?) Gondolom nem kell ecsetelnem miért. Mindenki tisztában van a jótékony hatásaival. Jelenleg mindenevőnek vallom magam, mert tényleg kedv függő, hogy mit hallgatok meg, de ha választanom kell egy stílust, ami a legközelebb áll hozzám, akkor továbbra is a rock-metál köreiben érzem magam a legjobban és vallom hallójárataim otthonának (akárcsak ifjonci koromban). Lehet számítani zenei tartalomra is az eljövendőben, mely jelenthet random beszúrt youtube-os nótákat, vagy zene-zenekarelemzéseket, és zenés-lelkizős témákat is a hozzám közel álló muzsikák vagy bandák inspirálásában.

*Mozgóképbuzi vagyok! Jöhet film, sorozat, animációs film és anime! is. Vezetem toll-papír alapon, IMDB-n, valamint két animés portálon is az eddig megtekintett alkotások népes listáját, de ha azt mondanám, hogy közel kétezer cím elérése után sem állítom azt, hogy kb a nagyját már láttam mindannak, ami érdekelt, az azért már adhat egy elrettentő képet rólam. Igen, szó szerint zabálom a filmeket. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal. És igen, van mellette normális életem is. Igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy ne vegye el mástól. Jaj de jó ezt így elméleti szinten leírni, de közben a rideg valóságban meg gyakran elvérzek, háhá :D Nem vallom magam filmkritikusnak, de idővel lett szemem hozzá, ha úgy vesszük, valamint sajnos, nem sajnos már nem csak azért ülök le egy alkotás elé, hogy élvezzem azt, hanem hogy ízeire szedjem és ki is elemezhessem. Kedvenc zsánerműfajomnak az akciót, fantasyt, de főként a drámát vallom, a komédia, romantikus és horrorfilmek pedig abszolút távol állnak tőlem, de itt is lehetnek kivételek. Igen, elcsépeltnek fog hangzani, de ebben a témakörben is lesz tetemes sok poszt, és az animékre is külön ki fogok térni, mivel sokkal fontosabb számomra, mint ahogy az elsőre látszódhat. 

Fúha, elég bő lére eresztettem a mondandómat, így azt kell, hogy mondjam, legközelebb folytatom egy 2.0-ás verzióval, ahol tovább dübörgünk majd ezen az önismereti vonaton. De! Még mielőtt elbúcsúznék, szeretnék valamit leírni, kiírni magamból:

"~Vannak neked álmaid? Olyan álmok, amikért Te igazán tudnál keményen küzdeni?
Neked vannak?
Nekem már nincsenek. Ott taposok az összetört szilánkokon, hogy tovább tudjak haladni a mindennapokban, és vinni a kötelességnek nevezett terhet, amit a világ rámszabott...~ "

Ezt egy régebben hozzám nagyon közel álló személy írta anno a saját blogjában, és azt is tudom Ő honnan idézte, de most számomra is aktuális lett, ha úgy vesszük. Ez a személy már nagyon rég óta nem része az életemnek, és jól van ez így. Nem fogja olvasni ezen sorokat, és nem is az a szándékom, hogy megtalálja. Szimplán most ilyen kedvemben vagyok, hogy nosztalgiázással túlfűtött pár napos depi hajtja a fogaskerekeimet.

Igen, vannak álmaim. Olyan álmok, amikre annak idején mindketten "fogadalmat" tettünk, hogy megvalósítjuk őket, és segítünk egymásnak. Nem tudom, hogy te közel jársz e hozzá, vagy már sikerült is, de én nem mondtam le mai napig a céljaimról és álmaimról. Legyenek azok baromi nehezek, vagy szinte már lehetetlennek tűnőek is, de jó úton haladok, meg fogom tenni, amit kell, és azzal a mérhetetlen erővel, mely bennem dübörög valóra váltom őket :) Mert én ilyen férfi vagyok!